A kérdésre talán nincs is egyértelmű válasz, hiszen ahány tetováló, annyi nézőpont. Akik hagyományos módon kezelik le a tetkót az alkalom végén, nem gondolnak túl nagy jelentőséget a hőmérsékeltnek és annak a szervezetre való hatásának. Nagyrészt csak egy vékony réteg vazelint és sima frissentartó fóliát raknak a bőrre és azzal engedik útnak a vendéget, hogy később kenegesse bepanthennel. Valakinél jól bejön ez a technika, valakinél nem annyira. A modernebb, szalonban dolgozó tetoválók már komplexebb utókezelést szoktak ajánlani a vendégeknek, amivel nagy melegben sem kell a kliensnek fertőzéstől vagy gyógyulási problémáktól tartania. Erre talán a legjobb megoldás a „second skin” fólia, ami egy légáteresztős és egyben vízhatlan fólia. Rugalmassága révén szépen alkalmazkodik a bőr nyúlásához, és ha egyszer rászárad a felületre, nem kell attól tartani, hogy folyadék megy a fólia alá. Ha a fólia levétele után pedig valamilyen utókezelő krémmel kenjük a tetkót, akkor még kisebb eséllyel lesz baja a mintának vagy a bőrünknek. Ezeket a krémeket persze a megfelelő mértékben, időközben és minőségben kell használni, de ha betartjuk a tetoválónk által javasolt utókezelést, akkor nyáron sem kellene, hogy gond legyen a legyógyulással.

Sokat hallani, hogy a legtöbb visszajáró vendégem nem szeretne nyáron varratni és már most a szeptemberi, októberi időpontok után kérdeznek. Ennek a legyógyulástól való félelmen kívül több más oda is lehet. A legtöbb ember ilyenkor megy nyaralni vagy bulizni. Először is nem szeretnének friss tetkóval a sós tengerben fürdeni – ami teljesen érthető -, másrészt időben sem fér nekik bele, hogy kivárják a gyógyulási időt két beszervezett program között.

Azonban a melegtől ma már nem kell annyira tartani. Ezek a sztereotípiák régebbről erednek. Azokból az időkből, amikor a tetováló eszközök sem voltak ennyire fejlettek, a varrás technikája is más volt és a vendégeknek sem hangsúlyozták eléggé az utókezelés fontosságát. Ma már sokkal nagyobb választék áll fent a tetoválás közben használt felszerelésből. A vékonyabb tűk megjelenésével a tetováló sokkal kisebb lyukat hagy a bőrben a folyamat közben, amik könnyebben össze tudnak húzódni. Ez sokkal kevésbé terheli meg a bőrt, és ha a művész is „okosan” dolgozik, akkor még kevesebb az esélye, hogy sokáig vérezne a tetkó. Én személy szerint azzal csökkentem a bőr túldolgozásának kockázatát, hogy gyakran változtatom a megmunkálandó felületet. Egyszer az egyik helyen tetoválok, aztán amikor látom, hogy kell egy kis pihenő a bőrnek, addig másik részen folytatom a munkát. Számos más technika létezik, amivel mérsékelhető a fájdalom és a vérzés, de ez szintén tetoválótól, bőrtípustól és eszközkészlettől függ.

Visszatérve a nyári tetoválásra, akkor veszélyes nyáron varratni, amikor a meleg hatására annyira kitágulnak a bőrpólusok és annyira nagy lesz a tű által okozott lyuk a bőrön, hogy az nem képes megfelelően összehúzódni. Ez különösen igaz akkor, ha többször kell átmenni az adott felületen pl.: színes, részletesebb vagy nagyobb minták esetén. A melegnek ilyenkor igenis nagy szerepe van. Ha sokáig vérzik a tetoválás a melegben kitágult erek miatt, akkor tovább ad lehetőséget a baktériumoknak, hogy bekerüljenek a sérülésbe. Ha erre pedig egy sima folpack-ot helyezünk, ami egyáltalán nem engedi át a levegőt, akkor az a meleggel és a nedvességgel a legjobb környezetet adja a bacik számára. Főleg, ha a vendég rá is napozik a sebre, akkor még rosszabb a helyzet.

Mindezt úgy lehet elkerülni, ha a vendég felkészül a tetoválásra és a tetováló is tisztában a meleg veszélyeivel. Az alkalom előtt általánosságban fontos a sok víz fogyasztása. Ezzel hidratáljuk a bőrt és ha testápolóval is bekenjük a testrészt, akkor még könnyebb dolga lesz a tetkósnak. Ezen kívül lehetőség szerint ne süssük meg magunkat a napon. Erre legegyszerűbb megoldás a fényvédő vagy naptej használata. Ezek nélkül nemcsak a gyógyulás lesz nehezebb, de fájdalmasabb is lesz a folyamat. Tetoválás közben azonban inkább a tetováló segítheti a helyzetet. A legtöbb szalon fel van szerelve légkondival, ami a környezettel együtt, a vendég testhőjét is le tudja hűteni. A bőr túldolgozását már fentebb említettem, így a tetoválónak a helyes utókezelés ismertetésére kell még figyelnie. A second skin fólia fedje be a kész minta egészét, ne maradjon a bőrön 2 napnál tovább, és ha sok vért engedne alatta a tetkó, akkor azt minél hamarabb el kell távolítani. Ha már nincs a tetkón a fólia, a szellőztetésen és a krémezésen van a hangsúly. Minden alkalommal, amikor krémet cserélünk hagyjuk szellőzni a tetkót. Ez a bacik ellen is nagyon hasznos, de így a bőrünk sem fog viszketni. Az utókezelő krémet pedig csak vékonyan szabad használni, majd azt is csupán addig kell frissentartó fóliával befedni, amíg a bőrünk be nem szívja a krémet. Kenegetni szintén elég 2-3 napig és ez idő alatt fokozottan figyeljünk rá, hogy ne menjen bele szennyeződés, ne vakarjuk a tetkót és ne égessük meg a napon. Abban az esetben, ha fólia alá izzadnánk, el kell távolítani mindent a felületről és addig kell hagyni szellőzni, amíg a testünk le nem hűl annyira, hogy már ne pálljon be a nedvességtől a tetkó. Ha mindent jól csináltunk, akkor a legnagyobb melegben sem kell félnünk a tetováltatástól.